A Banax Omega név lassan már bejáratott „öreg" névnek hat. Sokadik évét tapossa a pergetőhorgászok kezében, és azóta sem szorult módosításokra. Nem adták ki újra és újra továbbfejlesztve, mert egyszerűen kész van. Ő az Omega – minden kísérletezés utolsó betűje.


A jól hangzó név mögött (utánajártam, nem Kóbor Jánosék adták a nevét…) külső és belső extrák, illetve már bejáratott megoldások elegyét találjuk, a néhány éve egy csapásra divattá vált ezüst-fehér orsószínben. A Banax Omega nem áll elő újdonságokkal, de a régi megoldásokat luxuskivitelben hozza.


Legfeltűnőbb talán az orsó igényes kivitelezésű dobja: könnyítő furatok, titánbevonatos orsóperem, igényes felületpolírozás. A dob profilja kissé nyújtott, amit korábban a hosszabb dobások miatt szerettek az orsógyártók és felhasználók. Aztán jöttek az alacsonyabb dobok… A fonott zsinórok elterjedésével egyidőben azt híresztelték, hogy a fonott az alacsony dobon fekszik jól, és kevésbé hajlamos gubancokra – mára kiderült, hogy nem a dob alakjában rejtezik a megoldás, kár volt tehát mellőzni a magasabb dobú orsókat.


Az orsó rózsafa fogantyúja volt a második dolog, amely láttán hitetlenkedve tapogattam az árcédulát… Ilyen extrákat eddig csak olyan orsókon láttunk, amelyeket a horgászboltos is félve ad kezünkbe. A fogantyú két darab golyóscsapágyon (!) fut. No comment.


A fékcsillag szembetűnően nagyméretű, ennek megfelelően jó fogású is: biztosan kezünk ügyében lesz, ha hirtelen odakapunk… A fék állításának különböző fokozatait kattogással jelzi, ahogy ezt más orsóknál is megszokhattuk.


A fék lamella-rendszere meglehetősen puritán, gyakorlatilag egy darab extraméretű filcdarab és két fém-lamella súrlóhatására támaszkodik. A zsírral átitatott filc viszont elég nagyméretű ahhoz, hogy egyenletesen adja a zsinórt, nem kell letapadástól tartanunk.


A Banax Omega gyomrában csupa ismerős alkatrészeket találunk: bronz és spiáter hajtórészek, illetve a fogaskerekes dobemelő rendszer munkájára épül minden. Csapágyak a legfőbb pontokon: többnyire zárt csapágyak, a hajtókar tengelyén viszont egy nyitott csapágyat is találunk – ezt könnyebb kitakarítani és újrazsírozni.


Kis furcsasággal mégiscsak találkoztam… A dobemelő rendszer fogaskereke olyan tüskével kapcsolódik a tengelyágyhoz, ami ezúttal háromszögűre lett formázva. A logikájára hamar rájöhetünk: kevesebb érintkezési felület, kevesebb súrlódás – ezzel együtt kevesebb kopás, plusz könnyebb futás. Ügyes!


A meghajtó tányérkerék a szokott spiáter-öntvény, némi utócsiszolással. Napjainkban ez a legelterjedtebb megoldás, minden árkategóriában. Nem is kell ennél jobb.


Az orsó belseje is meglehetősen egyszerű, mellőztek belőle mindent, ami növelné a meghibásodás veszélyét. A szerkezet viszonylag sima futású, minimális hanggal, talán csak enyhe vibrációt érezni, ami a botra szerelés után rögtön megszűnik. Futását tekintve a Banax Omega valahol a középmezőnyben helyezhető el – csendességben ismerünk jobbat, de teherbírásban nemigen. A nagyobb műcsalik vontatását is zokszó nélkül fogja viselni.


Hopp, még egy elmés megoldás! A tűgörgős visszaforgásgátló elforduló részeit ezúttal nem húzórugó, hanem nyomórugó tartja feszesen, ami mindenképpen szimpatikusabb megoldásnak tűnik – és itt nem csak a máshol alkalmazott vézna mikro-rugócskákra gondolok!


Fémlemez takarja és rögzíti a teljes visszaforgásgátló rendszert, minél kevesebb rést hagyva a pornak és víznek. Szembetűnő a visszaforgásgátló tűgörgőket rejtő ház hossza: ritkán látni hasonlóan masszív és méretes visszaforgásgátló rendszert.


A festett karbonház hatalmas méretű szorítócsavarokkal van összefogva – nagy öröm ez a szervízelőnek! A tervezők gondoltak arra, hogy a csavarok több össze- meg szétszerelés után se fussanak meg a karbontest menetében. Az egész ház elég masszív és vastag ahhoz, hogy extrém igénybevétel esetén is óvja a belső szerkezetet.


A nagyméretű zsinórvezető görgő is rémegyszerű: kisméretű golyóscsapágy és titán görgő alkotja, ennél többet nem is várunk el tőle. A csapágy zárt – port és vizet jobban tűri, és a zsírt is jobban magában tartja.


Nem csalódunk a felkapókar rugó-rendszerében sem, a nyomórugó ma már szériatartozék. Végzi is a dolgát rendesen, a felkapókar nyitott és csukott állása megfelelően határozott.


A Banax Omega dobjára 0,20-as fonott zsinórt tekertem (bocsi a sárga szín miatt…), és a kapott profil újabb elmélkedésre serkentett… A dobalátétek rövid variálása után, a profil elérheti a megfelelő szintet. Nyilván itt egy magasabb dobot kell kitöltenie a rendszernek, ami a fogaskerekes dobemelő rendszerek családjában szokatlan vállalkozás, a Banax Omega mégis többé-kevésbé megbirkózik a feladattal – a profil szélei felé látunk egy púposodást, ami kategóriájában még elfogadható, bár ma egyre gyakrabban láthatunk jobbat. A zsinórmenetek viszonylag egyenletesek, összességében tehát kijelenthetjük: az orsó alkalmas a fonott zsinórok biztonságos alkalmazására is.


A Banax Omega dobozában egy grafit pótdobot találunk, illetve az orsó tárolására alkalmas vászontasakot. Szerethető eszközről van szó, amit a gyártó igyekezett minden extrával kiszolgálni. Nem tudok eltekinteni az orsó alacsony árától – ennek köszönhetően most a kezdő pergetőhorgászok is olyan orsóhoz juthatnak, amely pár éve még kizárólag profik kezében volt látható. A robusztus felépítés amolyan „mindenes" jelleget ad az orsónak – kisebb vizeken, kisebb műcsalikkal is finoman bánik, de ha éppen rabol a csuka, a termetes csukázó kanalat is lelkiismeret furdalás nélkül húzhatjuk vele.